Marton János (szerk.) : Pálóczi-Czinke emléklapok

Pálóczi-Czinke István (Pácin, 1855. nov. 18. – Budapest 1942. júl. 17.) református püspök. Pácinban kezdett tanulni, majd 1866-tól Sárospatakon tanult, ahol 1878-ban végezte a teológiát. Ettől fogva egy évig kollégiumi senior, azután sárospataki káplán (segédlelkész) és hitoktató. 1882-ben lelkész lett Erdőbényén. 1896 tavaszán Rimaszombatba került mint lelkipásztor, ugyanott gimnáziumi vallástanárként is működött. A gömöri egyházmegyében 1914–1917-ben esperes. 1921-ben a tiszáninneni egyházkerület Csehszlovákiához csatolt részének püspöke. 1929-ben erről az állásából is, meg lelkészségéből is nyugalomba vonult, Budapestre, majd Szigetszentmiklósra, azután Miskolcra, végül ismét Budapestre költözött. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság tagja. Sok cikke jelent meg az egyházi lapokban, főleg a Sárospataki Lapokban, de önállóan kiadott műveket is hagyott ránk.