A címadás az időre fókuszálja a figyelmünket, és bizony, a mágikus realizmusban is az időkezelés jelenti az egyik fontos kritériumot, amely megkülönbözteti a művet a realizmus egyéb ágaitól. Csak a különböző időfelfogások felfejtése megtöltene egy nagyobb lélegzetű dolgozatot is; az idő itt éppen nem természettudományos értelembe vett fogalom, szabályosan mérhető és feltagolható, egyenes irányú és egyenletes mozgást végző tere, negyedik dimenziója az eseményeknek. A regénybeli idő, összhangban Einstein magyarázatával, radikálisan szubjektív fogalom; és fokozottan az, ha egy évezredes szakadéknyit fordulunk visszafelé, és úgy próbáljuk megérteni, újra felépíteni, vagy még inkább talán megkonstruálni elődeink világlátását, világértelmezését. Ez utóbbi esetben nem állítjuk, hogy pontosan így gondolkodtak elődeink, csak azt, hogy akár így is gondolkodhattak.

A Fordított idő-trilógia harmadik kötetében alaposabban megismerjük egy zárt közösség, a Nyugati szél szigetének titkait. Riolda családját, az őslakó szorgok és a betelepülők múltját, az elhallgatott titkokat, melyek tovább mérgezik a sziget mindennapjait. Mennyit kell és mennyit lehet hazudozni? Nemcsak a hiúság vagy a szeretet, hanem a bosszúvágy is késztethet arra, hogy a múltat eltöröljük vagy meghamisítsuk. Riolda az újrakezdés lehetőségét, az Ifjúság kútját akarja megtalálni, hogy ő maga megfiatalodjon, férje, Sjön meggyógyuljon. Az örök fiatalságban, az idő visszafordításában rejlő üzleti lehetőséget sejti meg Benjamin, a regényciklus visszatérő kalandora.