A 19. századi kolozsvári hangulatot, a város lakóinak hétköznapi és ünnepi arcát örökítette meg az erdélyi fotóművész, Veress Ferenc. ezekből az immár fotótörténeti emlékekből adunk ízelítőt a 166 régi felvétellel.
Veress Ferenc 1853-an nyitotta meg első, állandó műtermét, egyúttal elsőként szakítva Erdélyben a vándorfényképeszet hagyományával. A nagylelkű Mikó Imre Bécsben vásárolt fényképező apparátusával és összeköttetései, rokoni kapcsolatai útján elkészíthette első albumát, melyben az erdélyi főleg Kolozsvárt lakó notabilitásokat örökítette meg. Az 1859 és 1873 közötti időszakban legalább öt olyan albumot állított össze. melyekben város- és tájfelvételek szerepeltek. Ezekből hármat ismerünk, kettőnek az 1869-ben, Párizsban és az 1873-ban Bécsben közzétett albumnak nyoma veszett.
Kolozsvár városát, utcáit, épületeit megörökítő felvételei nemcsak művészi és fotótörténeti szempontból becses alkotások, hanem forrásértékű kordokumentumok. Olyan állapotokat, városképi együtteseket örökítettek meg, amelyek ma már szinte a felismerhetetlenségig megváltoztak, részben vagy sajnálatos módon teljes egészében megsemmisültek. Elénk tárta a 19. század második fele Kolozsvárának városképét, a lebontott városkapukat, a Házsongárdi temető több jelentős síremlékét, az egkori sáros külvárosi utakat, a diadalkapuval ékesített főtéri gótikus templomot, a macskaköves, gázlámpás, közkutakkal, elárusító bódékkal tarkázott, esetlenségükben is nemesi palotákat, majd a polgári házakkal szegélyezett belvárosi utcákat.