Az Officium Rákóczianum címen közel kétszáz éven át folyamatosan megjelentetett imádságoskönyv az úgynevezett laikus breviáriumok egyik legkedveltebb, Európa-szerte ismert példája.
Az összeállítás ezen a címen először feltehetően 1676 után jelent meg, a példányról is ismert legkorábbi kiadás 1693-ban látott napvilágot Nagyszombatban, s ezt - mai ismereteink szerint - 1882-ig kilencvenkilenc kiadás követte. A cím egy folyamatosan változó tartalmú és szerkezetű munkát takar, amely eredetileg a Mária kongregációk számára készült, majd hamarosan túlnőtt a kongregációk keretein, s a kiadások, fordítások és kivonatok révén minden társadalmi csoport igényeit kielégítette.
A szöveganyag jelentős része az 1640-es években megjelent összeállításokra megy vissza, melyeket különböző címen adtak ki. A később állandósult címadást az magyarázza, hogy I. Rákóczi Ferenc fejedelem 1662-ben a nagyszombati Sarlós Boldogasszony társulatnak Manuale címen egy olyan kiadványt jelentetett meg, amely 1693-ban - részben módosult tartalommal - az Officium Rákóczianum címet kapta. Ez az 1693-as kiadás a bevezető keretszövegek után tizennégy, Cultus című részben összesen huszonkét offíciumot tartalmaz különféle könyörgésekkel, litániákkal, himnuszokkal, zsoltárokkal, meditációkkal és más vallásos szövegekkel kiegészítve. A nagyrészt liturgikus, egyházi eredetű, a magánáhítatot és a katekézist egyaránt szolgáló szövegekben a verses és prózai részek gyakran keverednek.
A kor kedvelt imádságai mellett kevésbé ismert középkori és barokk kori szövegek is helyet kaptak az összeállításban. A kötet záróegységében a nap különböző szakaszaihoz és imaóráihoz rendelt áhítatgyakorlatok találhatók.