Spanyol-magyar kétnyelvű kiadás.

Illusztrálta: Hincz Gyula.

1904-ben ​született a dél-chilei Parralban. Egy mozdonyvezető fia, 1920 óta közölt verseket. 1927-ben diplomáciai szolgálatba lépett, Burmában, Ceylonban, Holland-Indiában, Argentínában, Spanyolországban, Mexikóban volt hazája konzulja, majd, már a 70-es években chilei nagykövet Párizsban. A háborús években a Spanyol Köztársaság és az antifasiszta szövetség elszánt harcosa volt, és 1945-ben belépett a Chilei Kommunista Pártba. Századunk politikai és művészettörténetének alig van olyan fontos mozzanata, amelynek tanúja, sőt részese ne lett volna, otthonosan forgolódott az izmusok és a korai Aragon Párizsában, Lorca Madridjában, Ehrenburg Moszkvájában, és ezzel párhuzamosan költészete is szélesen ívelt a halk és választékos hangú dekadenciától a történelemhez való látványos, de mégis mély hozzálényegülésig. Epikus arányú költői vénája az egész latin-amerikai földrészt képes volt roppant látomásokba oldani, költészete mégis megőrizte közvetlen életteliségét. A chilei reakció 1948-ban száműzetésbe kényszerítette. 1949-ben a Béke Világtanács tagjává választották. 1950-ben Nemzetközi Békedíjat kapott. 1957-ben a Chilei Írószövetség elnökévé választották. Hazánkban is többször megfordult. 1971-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. 1973-ban a chilei katonai államcsíny idején már súlyos beteg volt; a házát feldúlták, és a demokratikus kormány bukása után, egyelőre tisztázatlan körülmények közt, pár nap múlva meghalt.