Sorozat: Teleszkóp
Összeállította Gulyás Klára és Lisztóczky László. Bev. tanulm.: Lisztóczky László.

A múlt század két nagy háborúja között, különös tekintettel a 30-as évekre, a magyar irodalomban – leginkább a költészetben – egy korábban hasonló erővel nem jelentkező „mozgalom” bontakozódott ki, amit remitologizációs kísérletnek, vagy egyszerűbben neomitologizmusnak nevezhetünk. Az alkotók olyannyira széles skáláját érintette, hogy nyugodtan állíthatjuk: ez az archaikus-neomitologikus érdeklődés, ami egyes írók esetében – Gulyás Pál, Hamvas Béla, Kerényi Károly, Németh László, Várkonyi Nándor és mások – messze túlmutatott a puszta „érdeklődésen”, sőt életelvvé s mint ilyen, művészeti törekvéseiket meghatározó erővé vált, hosszú éveken át szellemi életünk egyik jellegzetesen domináns jegyeként működött, összekötve ezáltal különböző műveltségű, világnézetű, származású s társadalmi hovatartozású írókat s írói csoportosulásokat.

Gulyás Pál - elsősorban a Kalevalára támaszkodva, aminek hatása jól kimutatható Ady, József Attila vagy Juhász Ferenc költészetében is - rendkívüli tudatossággal és megfontoltsággal állította az archaikus mítoszt költészete fókuszába, s mindezt úgy, hogy közben nem mondott le a specifikusan magyar folklórkutatás eredményeiről sem. Lemerüléseivel (Edda, Nibelung-ének, szanszkrit, babiloni, egyiptomi szövegek, görög tragédiaköltők, népköltészet) egyrészt saját költészetét termékenyítette meg újra s újra, másrészt, és talán ez a fontosabb: ily módon „rakta össze” azt az egyetemes világképet, közös emberi fundamentumot, amin szilárdan megállhatott, s az európai tradíció fényébe emelhette az ősi civilizációk általa vizsgált és jelentősnek ítélt értékeit.

TARTALOM:

A Kalevaláról
Bolyongás a Kalevala birodalmában
Néhány Kalevala-jelenet
Áttekintés
Homéros 1936-ban
A görög dráma jellegvédelme és változásai
Dante kapujában
A Géniusz Debrecenben
Németh László
Nyugaton át kelet felé
A líra "műhelytitka"
Isten békéje a magyar irodalom felett