A legbiztosabb jele annak, hogy egy fogalom elfogadott, ha a szó, amely a fogalmat jelöli, fordítás nélkül honosodik meg az idegen nyelvekben. Japán az utóbbi fél évszázad alatt jó egynéhány ilyen szót adott a különböző nyelveknek, érdekes módon csaknem valamennyi a katonáskodással kapcsolatos (szamuráj, harakiri, kamikaze, sógun). Jelentésük közismert.
Kevésbé tud azonban mit kezdeni az átlag magyar olvasó azzal a japán szóval: nindzsa. Általános elképzelés szerint a nindzsa tetőtől talpig feketébe öltözött titokzatos szuper-szamuráj, könyörtelen gyilkos és mesterkém, a modern kor titkos szolgálati ügynökeinek véres kezű elődje. A nindzsa bizonyos értelemben a szamuráj-tradícióval ellentétes tulajdonságokat testesíti meg. A szamuráj – a hős lovag – nyíltan száll szembe ellenfelével, és a tisztességes eszközökkel kivívott győzelem becsület dolga nála. A nindzsa – a szamuráj kor fizetett zsoldosa – ezzel szemben, ha mód van rá, inkább orvul döfte le ellenfelét. A nindzsák eredete az ókori Kínába nyúlik vissza, és a középkori Japánban élték virágkorukat. Századunk derekán előbb Japánban tört ki a „nindzsaőrület”, majd áttevődött Európába is. Mit jelent nindzsának lenni, és mi az a nindzsucu? Ezekre és más kérdésekre ad választ Turnbull 1991-ben megjelent könyve: A nindzsa – Japán titokzatos harci kultuszának igazi története, gazdagon illusztrált érdekfeszítő olvasmány.