Mora Terézia 1971-ben született Sopronban, majd Petőházán nevelkedett. 1990 óta Berlinben él, fordítóként és forgatókönyvíróként dolgozik. Der Fall Ophelia (Ophelia esete) című írásával 1999-ben elnyerte Klagenfurtban az Ingeborg Bachmann-díjat.
2018-ban megkapta a legrangosabb német irodalmi elismerésnek számító Georg Büchner-díjat is. A zsűri indoklásában egyebek között Terézia Mora eleven nyelvművészetét emelte ki, amely a hétköznapok nyelvezetét a költészettel vegyíti. Az indoklás kitért arra is, hogy Mora regényeit és elbeszéléseit gyakran a kívülállóknak, hazátlanoknak, bizonytalan egzisztenciáknak szenteli, ezzel pedig írásai fájdalmasan aktuálisak is.

Amiről beszélek, csupa szívettépő és/vagy komikus történet. Szélsőséges és bizarr dolgok. Tragédiák, fárszok, valódi tragédiák. Gyermeki, emberi, állati szenvedés. Valódi megindultság, parodizált szentimentalizmus, szkeptikus és őszinte hit. Katasztrófák, magától értetődik. Természeti és egyéb. És ami a lényeg: csodák. A csodaigény csillapíthatatlan. Abel Nema, a délszláv háború elől menekült, gyökereit és identitását hasztalanul kereső emigráns vonzó és titokzatos alak. Tíz nyelven tud - de beszélni szinte nem hallotta senki. Aki a közelébe kerül - megváltoztatja életét. Végigbukdácsol Berlin utcáin, egyik kalandból a másikba keveredik míg egy napon egy játszótéren találják ezüstszínű ragasztószalaggal felkötözve egy mászókára. Klasszikus pikareszkregény? Abel Nema nap mint nap nekiindul, hogy úrrá legyen sorsán. Illegális bevándorlók, melegek, drogosok, bandába verődött cigánygyerekek között van otthon, vagy írók, tudósok, könyvkiadók elit társaságában? Akár az ősi mítoszok labirintusában, hétszer fordul, míg eljut a középpontba, "a szörnyhöz és a megváltáshoz". A Nap mint nap az ezredforduló legöntörvényűbb, legösszetettebb és legszebb német nyelvű regénye.

"Istentől elrugaszkodott istenes könyv a szerelemről és a nyelv szeretetéről" - Verena Auffermann, Die Zeit