Ez a könyv az 1958-ban kivégzett Nagy Imréről, az 1956-os magyar forradalom miniszterelnökének élettörténetéről szól. Bár a forradalom története és általában a 2. világháború utáni korszak már egyetemi hallgató koromban foglalkoztatott, a döntő impulzus 1989-ben érkezett. Annak az évnek tavaszán jelentéktelen mellékszereplőként ugyan, de közvetlen közelről kísérhettem figyelemmel Nagy és társai exhumálását, majd június 16-i újratemetését. Barátaimtól, kollégáimtól viszonylag sokat tudtam azokról a politikai küzdelmekről is, amelyek ehhez az eseményhez vezettek. Azt hittem, elég sokat tudok e folyamat régen halott főszereplőjének életéről is. Ezért amikor azokban az 1989. májusi napokban a Magyarországról szóló spanyol nyelvű folyóirat, a Hungría főszerkesztője arra kért, írjak rövid életrajzi összefoglalót Nagy Imréről, habozás nélkül elvállaltam. A néhány oldalas cikket írva viszont mind nagyobb zavarban éreztem magam. Úgy éreztem, az életút homályból homályba tart, s ha közben néhány év (úgy 1953-tól 1956 novemberéig) világosabban látható is, a történet távolról sem teljes. Nagy viszont addigi életem legfontosabb eseménysora, a demokratikus átalakulás főszereplője volt. Ekkor született meg a könyv gondolata.

1990 nyarán a Magyar Országos Levéltár őrizetébe kerültek az addig a Belügyminisztérium szigorúan titkos irattárában őrzött Nagy Imre-per iratai. Egyike lehettem az első kutatóknak, akik kézbe vehették a tanúvallomásokat, kihallgatási és tárgyalási jegyzőkönyveket. Ezek a dokumentumok nemcsak Nagy Imre utolsó hónapjainak drámáját világították meg. Tartalmazták mindazt, ami a házkutatás alkalmával elkobzott írott anyagból megmaradt: több ezer oldalnyi beszédet, tanulmányt, közte olyan kéziratokat, amelyek a harmincas évek közepén, végén, Moszkvában íródtak. Ennek hatása alatt döntöttem el végleg, hogy hozzáfogok az életrajz megírásának. Úgy gondoltam, hogy az új helyzetben, immár elsődleges források alapján lehetséges megírni a teljes élettörténetet.

A jelen életrajz – mondhatni, hagyományosan – kronológiai rendben mondja el Nagy élettörténetét. Már csak terjedelmi okokból is, természetesen aránytalanul, mert sokkal többet foglalkozik az 1945 után történtekkel, mint a korábbi időkkel. Ezen belül is többet az 1953 utáni évekkel, s legtöbbet Nagy cselekedeteivel a forradalom alatt.
(Rainer M. János)