Gergely Edó : Monyómesék

Több mesét fűz lazán egybe a szerző első meséskönyvében, a Monyómesékben. Az első monyómese a Vasárnap című katolikus hetilapnak íródott, de az első mese első sorával „Nem tudom, milyenek a monyók. Mindig másak és mindig máshonnan bukkannak elő” megnyílt a kapu a Monyóvilág és az emberek világa között. Azóta a monyók a legváratlanabb pillanatban és a legmeghökkentőbb formában bukkannak elő a szerző mindennapi életében is. Erről az elevenségről kisfia is gondoskodik, aki Samut, a vízimonyót, akié az egyik főszerep, ugyanolyan gondoskodással dédelgeti, mint két láthatatlan barátját, Kicsisüsüt és Nagysüsüt. Az állandó és kölcsönös ismerkedési folyamatban eddig kiderült a monyókról, hogy bár gyakran bölcsek és hetyke mindentudók, mégis esendőek, tudásuk állandóan megkérdőjeleződik, vagy ők maguk kérdőjelezik meg azt. Lélekben növekedni képes kis lények, akik valahol a látható és láthatatlan világok határán élnek, öntörvényűek, néha furcsán okoskodóak, nyelvi humoruk az óvodáskorú gyermekek nyelvéhez áll közel. Látszólag jelentéktelen dolgokkal töltik az idejüket, olyasmikkel, amik a felnőttek szemében időfecsérelésnek tűnhetnek, azonban a monyók és a gyerekek időtlen létében csak ezeknek a cselekedeteknek van igazán értelmük.

A kötetet Kürti Andrea grafikus meleg tónusú rajzai illusztrálják.