Sorozat: Helikon Kiskönyvtár.

Illusztrálta Gyulai Líviusz.

Meghalt egy tanyasi öregasszony, Addie Bundren, s most az övéi – férj és öt gyerek – szekérre rakják a maguk ácsolta koporsót, hogy az elköltözött földi maradványait – végső meghagyása szerint – a városban, rokoni csontok között helyezzék örök nyugalomra. Felkerekednek, viszontagságos, hosszú úton szekereznek végig, hogy a szó szoros értelmében „tűzön-vízen át” végbevigyék, amire szavukat adták. A vízben megúsztatott, tűzben felejtett, kézen-közön hányódó rakomány, amivel annyi nevetni való furcsaság esik – koporsó. Vivői nemcsak maskarába való „típusok”. Lelkük mélyén – akárcsak rozoga batárjukéban – tragédiát hurcolnak át hetedhét határon: bűnt, kétségbeesést, lázat, testvérszerelmet, gonosz kapzsiságot, erőszakot, magányt, nyomort, bizonytalanságot.
Az 1930-ban született regény a modern amerikai próza klasszikus mesterének egyik legmegrendítőbb alkotása.