Petravich András (szerk.) : Mendele Ferenc 1934-1994 Ybl-díjas építész életműve

Petravich Andrást a régi épületek helyreállításához való kifinomult érzék, rendkívüli szerénység, a műemlék iránti tisztelete, az értékek érvényre juttatása, szakmai alázat jellemzi. Ismerte a régi építőanyagokat, szerkezeteket és a hagyományos építőtechnika fogásait, és annak titkát is, hogyan lesz ezekből a funkció alázatos szolgálójaként, egyszerűségében szép, tiszta forma. Első jelentős helyreállítási feladata a népi műemlékvédelem emblematikus helyszíne, a nagyvázsonyi Schumacher-ház. Népi műemléknél ekkor (1961-62) alkalmazták először a grand art emlékeknél már bevett gyakorlat szerinti műemlék-helyreállítás módszerét, amelynek eredményeként az első, eredeti helyszínen megőrzött tájházat in situ berendezve nyithatták meg a nagyközönség előtt. Ugyancsak ő rakta le a népi építészeti területi védelem alapjait Hollókő Ófalu esetében. Az alapkoncepció kidolgozását követően számos lakóház megmentésének terveit készítette, megvalósulását felügyelte. A falusi települések rehabilitációs terveiért, kiemelten a hollókői együttesért 1972-ben Ybl-díjban részesült. Pályája során közel negyven műemléket állított helyre. Kimagasló alkotásai között találjuk Egregy, Csempeszkopács, Pécs-Málom, Szamostatárfalva, Nagyharsány középkori templomait. Nevéhez fűződik a Dunaföldváron a Csonka-torony és a reneszánsz vár, a siklósi Perényi-bástya helyreállítása, részese a simontornyai vár felújításának is. Nagyvázsony, Hollókő, Tihany, Balatonszentgyörgy lakóházai és ipari létesítmények: a szendrői kékfestő ház, a túristvándi vízimalom, a kiskunhalasi szélmalom, a keszthelyi Helikon magtárépülete is az ő műemlék-helyreállító munkáját dicsérik.