Ez a könyv szeretetről, fájdalomról, szenvedésről, odaadásról, áldozatról, reménytelenségről, kilátástalan szegénységről, boldogságról és az ezerkilencszázhúszas, harmincas és negyvenes évek Amerikájáról szól. Az egyetlen országról, ahol „ a világ szerencsétlenségén a szegények meggazdagodhattak”. Ez Mario Puzo, A Keresztapa szerzőjének második regénye, amelynek hősnője, Lucia Santa azért jön az Újvilágba egy dél-olaszországi faluból, mert tudja, hogy lennie kell egy jobb életnek is. De az az élet, amely New Yorkban, a Tizedik sugárút környékén vár rá, még a legerősebb asszonyt is megtörheti. Két tragikus házasság után, hat gyerekkel, akikről egyedül kell gondoskodnia, már-már kilátástalan helyzetbe kerül. Nagy szegénységben tratja össze a családot, ráadásul lobbanékony természetű lánya úgy akar élni és szeretni, mint egy igazi amerikai, legidősebb fia pedig túlontúl közeli kapcsolatba kerül a maffiával. De Lucia Santa – feleség, özvegy, édesanya, nagymama – hihetetlen méltósággal és bátorsággal állja a sors csapásait. „Amikor a Keresztapa kinyitotta a száját, magamban én Lucia Santát hallottam: az ő bölcsessége, az ő könyörtelensége szólalt meg, minden szavában ugyanaz az elpusztíthatatlan szeretet érződött a család és az élet iránt” – mondta Mario Puzo az édesanyjáról mintázott hősnőről, az általa és számos kritikus által a legjobb regényének tartott Mamma Luciáról, amelynek megrázó filmváltozata is nagy sikert aratott. „Megrázó történet, tökéletes stílus. Minden mondatának súlya van. Szerzője lehetett volna az olasz Malamud.” – New York magazine