Maigret maga mögött hagyja Párizst, Madame Maigret-t, a Quai des Orfevres-t, a felügyelőit, és vidékre utazik, egy Le Havre közeli halászfaluba, hogy kiderítse, vajon idős úrnője helyett miért is kellett meghalnia egy kíváncsi kis cselédlánynak, aki mosogatás közben filozófiai problémákon rágódott, orvosi könyveket bogarászott, és a légynek sem ártott. Tengerparti séták közben, állandó calvadosmámorban, a gazdagok és szegények világában azon töpreng, vajon kinek állhatott érdekében, hogy megkíséreljen meggyilkolni egy szeretetre méltó, habókos öregasszonyt. Modellszépségű, férfifaló lányának, Arlette-nek? Vagy mostohafiainak: a képviselő Charles-nak, akiről azt gondolták, soha nem viszi majd semmire, esetleg öccsének, a windsori herceget utánzó, elszegényedett világfinak? Zsebre vágott kézzel, pipáját szívogatva bolyong a kis halászfalu kacskaringós utcáin, oldalán hol Castaing felügyelővel, hol a tűsarkain tipegő Arlette-tel, és keresi a kiutat a hazugságok és rejtélyek labirintusából.