(Felolvasta a M. T. Akadémia 1922. június 19-én tartott összes ülésén.)

(A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek XVIII. kötet, 12. szám).

A borítólapok és az első szöveges lap lejár.

[Lőrenthey Imre (Pest, 1867. április 17. – Nyírmada, 1917. augusztus 13.) magyar paleontológus, geológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Tanulmányait 1885 és 1889 között végezte a budapesti egyetemen Hantken Miksa vezetése alatt. Szünidejében Magyarország geológiai szempontból jelentősebb vidékeit tanulmányozta, valamint tanulmányutat tett Olaszországban, Svájcban, Franciaországban és Londonban. 1890-ben doktorált természettudományból, majd Koch Antal asszisztense lett a kolozsvári egyetemen. 1893-ban a budapesti egyetemen egy időre Hantken, majd ismét Koch Antal asszisztense lett.

1896-ban magántanárrá képesítették a gerinctelen állatok paleontológiája terén. 1897 és 1898 között Karl Zittel müncheni paleontológus mellett munkálkodott. Hazatérését követően, 1899-ben a budapesti egyetem adjunktusa lett. 1907-től az egyetem nyilvános rendkívüli, majd 1914-től egészen haláláig nyilvános rendes tanára volt. Paleontológiai kutatásokat folytatott 1896-ban Svájcban és Dél-Tirolban, valamint 1898-ban Bajorországban.

Id. Lóczy Lajos kutatóútjain háromszor is részt vett, mégpedig 1899-ben Olaszországban, 1901-ben Nyugat-Oroszországban, Finnországban és Németország keleti részén, valamint 1902-ben Romániában, Dél-Oroszországban és a Kaukázusban. Három nagyobb területben volt a legjobban érdekelt: pannóniai-pontusi képződményekben (az ő ajánlatára fogadta el a nemzetközi tudomány a pannóniai emelet elnevezést), a harmadkor (decapodák) paleontológiájában, valamint Budapest környéke geológiai felépítésének tisztázásában.1905-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta. /Wikipédia/]

további képek

nagyítás