1453 ​májusában a törökök elfoglalták Konstantinápolyt. Európa már több mint egy évszázada észlelhette a török veszélyt, jól tudták azt is, hogy az egykor hatalmas Bizánci Birodalom fővárosa – az egész birodalom immár szinte csak a fővárosból állt – végveszélyben volt. A törökök diadalának híre mégis bizonyos értelemben meglepte a Nyugatot, amely addig is csak elhanyagolható segítséget nyújtott Bizáncnak. A görögök évszázadokra rabságba süllyedtek, a törökök azonban új fővárosra tettek szert, és megszilárdították hatalmukat. A Bizáncból elmenekült művészek és tudósok ugyanakkor hozzájárultak az európai reneszánsz felvirágozásához. Bizánc kétségbeesett küzdelme meglepő lehet a nyugati olvasónak, de nem a magyarnak.A könyv minden magyar vonatkozása – amint az Runcimannél szokásos – pontos és igaz. Aki elolvassa Bizánc elestének történetét, jobban megérti azt is, miért örvendeztek annyira három évvel később Európában a nándorfehérvári diadalnak, amely, ha ideiglenesen is de megállította a török terjeszkedését.