Elbeszélések
Sorozat: A norvég irodalom remekei

A fénynek valami sajátos újjászületettsége és a kora áprilisi napok hideg, tiszta levegője egy vagy más titkos belső kapcsolat folytán még most, negyven-ötven év múlva is és nagyon messze Jütlandtól egy régi jüt nászindulót juttat eszembe. Mintha hirtelen megelevenednék előttem a pusztaság, egyre hallom a klarinét hangjait és sok-sok kocsi gördülő, nyikorgó zaját és magam előtt látom a lakodalmi menetet, ami akkor valósággal eseményszámba ment ezen az őskorcsendes vidéken. És azóta ez a nászinduló mindig a tavaszhoz fűződik emlékezetemben. Kétféle nászinduló volt. Az egyiket akkor használták, amikor a násznép kocsin tette meg az utat a templomba; a másikat meg akkor, ha a lakodalmasok - rövidebb távolságokon - gyalogszerrel vonultak. A két nászindulót különböző tempóban adták elő; amilyen állhatatosan és nyomatékkal hangzott az egyik, ha a násznép úgy ment a templomba, a menetinduló, ahogyan nevezeték, éppen olyan gyors ütemű, pattogó és gördülékeny volt a másik, a kocsiinduló; egészen más és más vérmérséklet volt bennük...
Címlapján törölt könyvtári bélyegzésekkel, a borítón címkével, fűzése laza, gerince papírragasztóval megragasztva.