Fordító: Tandori Dezső.

„A rothadó liliomok a hínárnál büdösebbek, s így mintha India is, Japán is spirituálisan betegebb lenne, az élő hittől távolabb járna, mint a Nyugat. A két ország az ázsiai választék két végpontján helyezkedik el, középút ott az irdatlan Kína.” – írja a kötet Epilógusában a szerző. A japán-utazás az ikebana szellemiségétől a zen-filozófia lelkületével, gondolkodásmódjával való megismerkedésre szolgál Koestlernek, és érthető, hogy a nagy tudású, a nyugati (zsidó, keresztény, hellén, racionálisan európai) bölcselet emlőjén felnőtt szellem kedve mindinkább elmegy a távol-keleti obskurantizmustól. A kötet egyik utolsó fejezetének címe – melyben a tolerancia veszedelmeiről is értekezik – A zen bűzéről szól. Koestler könyvei (és ebben van sok aktuális intenció is) a történelem, a szellemtörténet furcsa tévútjaira is figyelmeztetnek.