"A sivatag, írja Saint-Exupéry, eleinte csönd és üresség; nem nyílik meg mindjárt az első napon szerelmesének. Ha nem mondasz le érte az egész világról, ha nem fogadod el hagyományait, szokásait, versengéseit, soha nem fogod megismerni mint hazát, otthont, melyet mások szeretnek. - Elfogadtuk a játék szabályait, és a játék a maga képére formál minket. A Szahara bennünk mutatkozik meg. Hogy közelébe jussunk, nem elég meglátogatnunk az oázisokat, az kell hozzá, hogy egy forrás - a vallásunk legyen. 1992-re nekem valóban csak ez maradt: az angyalok (Szpéróék etc.), a lovak (nemcsak Khnoum, Starsk etc., de Főmedvémék is); és az egészhez valami minimális megélhetés. A lovaknál én cselekszem, beleszámítva a "csalásokat" etc. (Nem magyar viszonyok közt, persze. Tessék kipróbálni azt a sivatagot, és etc.; majd!)"