Sorozat: Studia Physiologica 18/2012.

Vida Gábor az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen 1957-ben szerzett diplomát biológia-kémia tanárszakon. Két évvel később Soó Rezsőnél doktorált az erdélyi bükkösökről írt tanulmányával. Tudományos fejlődésére nagy hatással volt Győrffy Barna, akinek intézetében (MTA Genetikai Intézete) a hatvanas években dolgozott. Közben több alkalommal töltött 3-4 hónapot a British Science Reseach Council ösztöndíjával a University of Leeds botanikai tanszékén Prof. Irene Manton meghívására, ahol a páfrányok polyploidiás fajkeletkezését cytogenetikai módszerekkel tanulmányozta.
Az itteni kutatókkal és a Nobel-díjas svájci T.Reichsteinnel közösen végzett kutatásai során több ma élő faj eredetét tisztázták, s egy természetben nem létező új fajt is sikerült előállítaniuk. E munkáival érte el idehaza a kandidátusi (1965) majd az akadémiai doktori (1973) fokozatait.

1973-ban lett az ELTE Genetikai Tanszékének vezetője, ahol megszervezte a modern genetika és az ezen az alapon álló evolúció oktatását. 1985-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes (1993) tagjává.

A hatvanas évek óta folyamatosan vett részt nagyobb nemzetközi programokban (IBP, SCOPE, MAB), ahol szembesült az emberi tevékenységek kedvezőtlen környezeti hatásaival. Ezek gyökereit kutatva jutott el az e könyvben is kifejtett gondolatokhoz, melyek minden fórumon történő terjesztését tartja ma a legfontosabb feladatának.

Fontosabb kitüntetései: Pro Universitate, Pro Natura, Magyar Ökológiáért, Széchenyi Díj, Ipolyi Arnold Díj és a Magyar Köztársaság Középkeresztje.