Hollán Ernő, (kislődi) tanulmányai befejezése után részt vett a komáromi vár erődítési munkálataiban (1844–1846), majd mint cs. és kir. főhadnagy Lembergben állomásozott (1846–1848). A forradalom és szabadságharc idején részt vett a délvidéki harcokban, kitüntette magát Fehértemplomnál és Szenttamás ostrománál; őrnaggyá és hadmérnöki főnökké léptették elő. Az általa vezetett erődítési munkálatoknak nagy szerepe volt Pétervárad védelmében. A szabadságharc bukása után Szombathelyre internálták (1849–1851), majd börtönbe zárták (1851–1852; szabadult: 1852. máj.). Szabadulása után mérnökként dolgozott; úttörő szerepet játszott a dunántúli vasúthálózat megteremtésében (1852–1861), majd Pesten, a déli vasút magyarországi főfelügyelője (1861–1865). Deák-párti programmal a Felsőőri választókerület országgyűlési képviselője (1865–1876); közben a Közlekedésügyi Minisztérium (1867. márc. 30.–1870. ápr. 6.), ill. a Honvédelmi Minisztérium (HM) államtitkára (1870. nov.–1872. dec.). A székesfehérvári honvédkerület parancsnoka (1876–1886). A Főrendiház örökös tagja (1886–1900).