Biggers, Earl Derr : Ház, amelynek nincsen kulcsa

Sorozat: Pengős regények
Minerva Winterslip kisasszony bostoni leány volt, jómódú és túl ama bizonyos ábrándos koron. A szépség azonban még mindig elragadta. Ha mindjárt egy Csöndes-óceánbeli sziget barbár szépségéről volt is szó. Mikor lassan végigsétált a parton, nem egyszer ugyanaz az érzés kapta torkon, amely a bostoni Symphony Hallban szokta megrohanni, valahányszor kedves zenekara valami új, váratlan, szeretetre méltó dallamba kezdett.
Az az óra volt, amelyben legjobban szerette Waikikit, - pontosan az ebéd és a hirtelen leszálló trópikus sötétség előtt levő óra. A magas kókusz-pálmák árnyéka megnyúlt és elmélyült, a leszálló nap fénye kigyulladt a Gyémántfő tetején és aranyra festette a korallszirtek felől érkező hullámokat. Néhány késedelmes úszó, aki nem tudott szabadulni a víz gyönyöreitől, vígan hasította a tengert, amelynek érintése olyan, mint a szerelmes ölelés. A legközelebbi hullámon szép, karcsú barna leány himbálózott még egy kéjes percig. Minő pompás alak! Minerva kisasszony, aki túl volt az ötvenen, csöndes irigységet érzett, - milyen nyilegyenes, milyen biztos, milyen lendületes is az ifjúság! A karcsú alak úgy emelkedett, süllyedt, mint a nyil.
Tökéletes úszó volt