Erdély költői közül egy sem hódított meg annyi szívet, mint Reményik Sándor. Vívódó, magányos költő, a magyar impresszionizmus lírájának, a transzszilván szellemnek kiemelkedő képviselője volt. A kisebbségi lét súlyos feltételei között is az erdélyi hagyományokhoz: nyelvhez, kultúrához, történelemhez ,,tíz körömmel" való ragaszkodásra tanított. E kötetben Reményik természeti líráját ismerheti meg az olvasó. A költő a természetben is a maga lelkének tükröződését látja, a természet egyszerűen hangra kelti a benne élő érzelmeket. A természet fenségének, erejének, hatalmának és a költő lelke nyugalmának magával ragadó egyszerűsége a lírai költészetnek olyan új szépségét alkotja meg, amely Reményik nevét magában is maradandó irodalomtörténeti értékké teszi.