A ​már klasszikusnak számító Száll a kakukk fészkére sikere után Ken Kesey felhagyott a hagyományos értelemben vett regényírással. Az azóta eltelt időben számos rövid művet írt, az 1992-ben kiadott Hajósének az első nagylélegzetű regénye. A történet a nem túl távoli jövőben, Alaszkában játszódik, a világ és a történelem legnyugatibb peremén. Együtt élnek itt a vidék mandulaszemű őslakosai és a „frissen” letelepedett kerekszeműek: Alice, a Mérges Aleut, Ike Sallas, aki a kilencvenes évek végének környezetvédelmi harcaiban a Bakatcha bandita nevet vívta ki magának, barátja Greer, a gyapjas hajú jamaikai szájhős, valamint a kisváros sajátos, ám kerek egészet alkotó halászközössége. Ide fut be az amerikai civilizáció egy gigantikus vitorlással, mely dugig van stúdiótechnikával és hollywoodi filmesekkel, akik állítólag azért jöttek, hogy a háborítatlanul megmaradt Északon megkezdjék egy klasszikus gyermekregény filmváltozatának forgatását…
A Hajósének látszólag epikus regény, de a nagy visszatérő, Kesey megint kitalált valamit. Csavarosan szerteágazó, néhol burleszkszerű, s mégis komoly meséje emberi és közösségi sorsok, eredetmondák, régi és új mítoszok bonyolult törvényeivel egyensúlyoz.