Felcsapó szenvedélyek és filozofikus tágasságok jellemzik Gergely Ágnes legújabb verseskötetét. Kételyek feszítik a költöt az egyéniség sorsa miatt, és nincsenek illúziói: vaskos tényeket idéz, amelyek között "oldani és melegedni kevés", mert "Nem elég ma a jóság ... Az jó, aki józan. / Az jó, aki tudja, az útján más sincs, mint akadály ... " Ám az intelem hangja is kevés; a poézis tiszta szellemét kínálja az olvasónak, amikor kijelenti: "de / bármelyik ép mondattól kettéválhat a tenger". Kimondva-kimondatlanul minden igazi költészet ars poeticája fogalmazódik meg ebben. Mert a mondatoknak, verseknek csak akkor van súlyuk- értelmük, ha kettéválik. tőlük a tenger!

Gergely Ágnes versművészete, költői tudatossága mindig is ezt a mércét tartja szem előtt; és épp ezért bánik lí- rai matériájával - már-már Vas István-i rációval - könnyedén, intellektuális nagyvonalúsággal, a "hiúság, I véletlenség, azértis teremtés szeszélyeit" messze elkerülve.