Előszó: Hegyi Lóránd.

Gross-bettelheim Jolán (1900-1972) 1918-1919: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Edvi Illés Aladár, Berény Róbert; 1919-1920: Kunstgewerbeschule, Bécs, mestere: Emil Orlik; 1920-1922: Akademie der Bildende Künste, Berlin, mestere: Karl Hofer; 1922-1924: Grande Chaumiére Akad., Párizs; 1925: Cleveland School of Art, mestere: Henry Kelly. 1925-1955 között az USA-ban élt, 1956-ban tért vissza Magyarországra, itt halt meg.
Budapesten készült, korai olajfestményeire hatással volt a Nyolcak, közülük is Berény Róbert puritán expresszionizmusa. 1920-1922 között Berlinben futott fel – egyetlen fantasztikus lendülettel – pályájának legfényesebb, s munkásságában teljesen egyedülálló csúcsára. Berlini pasztellkréta képeinek látomásos, nagy erejű tájai iszonyú energiáikkal szinte leszakadnak a papírról. Rajtuk vaskos, szálas, fekete kontúrokkal szigorú kompozíciókat rajzolt fel: dőlő, lendülő hegyeket, ívben meghajló vízpartot, átlósan rohanó fatörzseket, folyóként zuhogó felhőket.
1925-ben (még csak 25 éves!) az USA-ba költözött. Itt 1955-ig többnyire fekete-fehér grafikai lapokat: szénrajzokat, litográfiát, rézkarcot, később pasztellrajzokat készített. Rajtuk a német expresszionizmus és verizmus hatása érezhető: Georg Grosz és Otto Dix néha brutalitásig menő keménysége, elidegenítő, szatirikus hangvétele. A korszak legértékesebb lapjai az amerikai nagyváros élményéből táplálkoznak: hidak, kábelhidak, felüljárók, utak, gyárak, futószalagok sötét, szigorú kompozíciói, amelyeket szinte szétfeszít valami különös belső mozgás. Az amerikai időszak jellegzetes munkái a szatirikus rajzok: nemegyszer gyilkos, abszurd humorral ábrázolt nagyvárosi hölgyek, kávéházi összejövetelek. Az 1925-1955 közötti időben ~ a kapitalizmus és a fasizmus ellen tiltakozó, agitatív műveket is készített.

további képek