Updike tizenkilencedik regénye a dán királyi pár előtörténetét meséli el, mielőtt még Shakespeare Hamlet-jének cselekménye megkezdődne. Megelevenedik Gertrud leánysága apja, Rorik király félig még őspogány, félig már reneszánsz udvarában, dinasztikus házassága azzal a férfival, akiből később Hamlet király lesz, valamint már érett fővel folytatott viszonya férjének öccsével, Claudiusszal, akit itt még Fengnek neveznek. Az ifjan a Német-római Birodalmat járó, művelődő és kalandokat kereső, nyelveket beszélő Claudius, valamint a meleg szívű, érzelemdús (s immár királyné) Gertrud között igazi (és nagyon érzéki) szerelem szövődik, amelyet azonban korán beárnyékol a férj halála s a diszfunkcionális családot előrevetítő, komor és hideg lelkű Hamlet királyfi figurája. A regény története ott ér véget, ahol a Shakespeare-dráma jószerivel indul: anyjának és mostohaapjának sikerül rávennie Hamletet, hogy ne menjen vissza Wittenbergbe, hanem maradjon az udvarban. "Most már minden rendben lesz", sóhajt föl megkönnyebbülten Claudius...