Kerényi Éva : Fürdőélet a 19. századi Gömörben

A könyv a régi idők „wellness” korszakába röpíti olvasóit: miként nyilvánult meg Gömörben a fürdőzés kultúrája, mennyire volt jelen a polgárok hétköznapjaiban a fürdő, s hogyan hatottak rá az országos trendek? Gömörben számos nagyszámú savanyúvíz-forrás, hévforrás, hideg és meleg gyógyvíz tört fel, fürdői a 19. századi regionális művelődéstörténet kulcsfontosságú színterei voltak, ásványforrásaik vegyi elemzései kivételes adottságokról és gyógyhatásokról adtak tanúbizonyságot. A „hattyúdalát hamar elzengő” miniszteri tulajdonú Ajnácskő-fürdő, a Valériáról híres Várgede, a világfürdővé váló Csíz, a „magyar Gastein” címet kiérdemlő Lévárt, a „magyar Ischlként” emlegetett Dobsina, a rögös utat bejáró püspöki Rozsnyó, a polgári mulatókertté avanzsált nagyrőcei fürdő vagy a családias Jolsva - valamennyi más-más kategóriát képviselt mind a megyén belül, mind pedig országos viszonylatban. A kötet hasábjain megismerkedhetünk a gömöri balneológiai jeles képviselőivel, a hazai fürdőpropaganda sokszínűségével, nyomon követhetjük egy-egy fürdőhely felemelkedését és hanyatlását, bepillantást nyerhetünk azok mindennapi életébe, ugyanakkor a gömöri polgárok megyehatáron túli legkedveltebb nyári desztinációit is nagyító alá vesszük. A letűnt „békebeli fürdővilág” emléke előtt tisztelgő kötet 2011 és 2016 között keletkezett, s ezen formában bátran tekinthető Gömörország első fürdőmonográfiájának.
/Kerényi Éva/