Farkasházy Miklós a 20. századi magyar képzőművészet egyik számottevő alakja. Az 1895-ben Budapesten született művész a 20-as évek elején Németországban aratta első jelentős sikereit. Magyarországra visszatérve jelentős grafikus művésszé vált. Réz- és fametszetei, tusfestményei, grafikarajzai egyedülállóak a 20-as évek magyar művészetének történetében. Expresszionista, majd a Neue Sachlichkeit szellemében született tájképei, csendéletei, kubisztikus, majd az art deco hatásáról árulkodó portrérajzai és aktkompozíciói kiemelkednek a korszak grafikus művészetéből.
Sikereit elsősorban a német nyelvterületen aratta. Drezda, Lipcse, Hamburg voltak a kezdet. Köln, Frankfurt, Zürich a folytatás, de kiállított Zsolnán és Pöstyén fürdőn, Bielskóban és Monzában is. A legnagyobb elismerést Párizsnak köszönhette. Farkasházy Miklós a 30-as évek elejére, mint festőművész is elismerést vívott ki magának. Kevés olyan magyar művész volt, aki annyira értett a színekhez, mint ő. Palettájáról a színek milliói szinte zenei összhangzatokat létrehozva kerültek vásznaira és kartonjaira.
Farkasházy Miklós a 30-as évek elejére, mint festőművész is elismerést vívott ki magának. Kevés olyan magyar művész volt, aki annyira értett a színekhez, mint ő. Palettájáról a színek milliói szinte zenei összhangzatokat létrehozva kerültek vásznaira és kartonjaira. Művészi eredményeit számos budapesti kiállításon is láthatták az érdeklődők. A Nemzeti Szalon, a Fränkel Szalon, a Lipótvárosi Társaskör, a Pen könyvesbolt, a Szalmássy Galéria, a Műcsarnok, az Ernst Múzeum, a korszak legjelentősebb kiállítóhelyei nyújtottak lehetőséget számára egyéni kiállításaihoz és a csoportos bemutatkozásokhoz. A 20-as évek második felében az egyik legjelentősebb magyar képzőművészeti társaság, a KUT tagjaként szerepelt hazai és külföldi tárlatokon.
Élete utolsó évtizedében, a szocialista szemlélet szerint elutasította, absztrakt művészettel tüntetett a művészi szabadság mellett.