Bacsó Bélának köszönhetik az érdeklődők, a modern, hermeneutikus bölcselettel foglalkozók a legfontosabb Heidegger- és posztmodern tanulmányokat, ezeket a sajátos szövegmagyarázó, a bölcseleti gondolatok lényegét továbbfejtő dolgozatokat, amelyek eredetileg szűk körnek szóló filozófiai szakfolyóiratokban jelentek meg. Bacsó a honi posztmodern esztétikai elméletet megalapozó szerzők egyik jelese; új könyvének (1999) címe egy enigmatikus Kleist-mondattöredékből való, ami teljes formájában így szól: „Mert nem mi tudunk, elsősorban egy bizonyos állapotunk az, ami tud”. Filozófiai és művészetelméleti írásainak e gyűjteménye ennek jegyében pásztáz, illetőleg szemelget problémákat a 18-20. század esztétikájából, fenomenológiájából (a dolgozatok java része magyar bölcseleti szakfolyóiratokban, illetőleg irodalmi periodikumban jelent meg 1997 óta).

A szerző leginkább gondolatébresztő témái: a romantikus mű és a fragmentum viszonyának a kérdése, ami a posztmodern alkotások belső szelleméhez vezethet, továbbá azok az újabb Nietzsche- kommentárok, illetőleg a hermeneutika alapkérdéseit feszegető eszmefejtések, művészet- és életfilozófiai kisesszék (pl. A séta, Szó és álom), amelyekben Bacsó a köznapok érzékenységének, illetőleg a modern lélektannak a nyelvére igyekszik mintegy „lefordítani” bölcseleti meglátásainak velejét. Bár – filozófiailag magasan képzett – olvasóknak férhetők hozzá a tanulmányok referenciái, a bölcsészeti képzésben résztvevő egyetemisták számára (a szakemberekről nem is beszélve) fontos kiadvány ez a kötet.