Lajos Árpád a néprajzkutatóknak ahhoz a nemzedékéhez tartozott, amelyik a tudománynak mindkét nagy ágát, az un. tárgyi és szellemi néprajzot, az etnográfiát és a folklórt egyaránt művelte, s a nép életét egységben, a műveltségi elemek összefüggésében vizsgálta. Széles érdeklődését jól mutatják a tárgyi néprajzi és a társadalomnéprajzi tanulmányai.
Egész életművét tekintve azonban kétségtelen, hogy Lajos Árpád fő érdeklődési köre a folklór volt.

A másik nagy témakör, amellyel Lajos Árpád szintén egész élete folyamán foglalkozott, a fonóélet, a fonóban folyó munka közösségi jellege, kulturális szerepe, a tradíció éltetőjének szintere. Szinte egy időben készült a domaházi gyermekjátékokkal a domaházi fonóéletről szóló közleménye.
Folklorisztikai gyűjtésében Domaháza meghatározó szerepű volt. Bizonyos tekintetben szerencsésnek tekinthető, hogy vándorlásai során Domaházára került. Ez a barkó falu szinte a legutóbbi időkig a leghagyományőrzőbb települések közé tartozott. Különösen gazdag hagyományt nyújthatott afolklóristának az 1930-as években. Egyébként a barkó falvakról általában elmondható, hogy zártabb közösségeikben a hagyományos kultúra lassabban változott.