„A mélázó, hitvalló szép címet - Pályám emlékezete - Kazinczynak, a szent öregnek köszönhetjük - írta egykor Féja Géza. Hasonlóan emlékeket ébresztő és szívszorító hangulatot hordoz az Erdély emlékezete. Akinek szülőföldjét a történelmi Magyar- ország valamelyik tája jelentette, mint apámnak a Felvidék, ahhoz - a kisebbségi lét átérzése mellett - az Erdély iránti vonzalom és ragaszkodás is hozzátartozott, végigkísérte az életét” - írja Féja Endre a kötet Előszavában. A korabeli fényképekkel illusztrált kötet Féja Géza írásaiból válogatva majdnem ötven évet ölel át: az egyes szövegek 1929 és 1977 között születtek. Bennük megmutatkozik Féja szociografikus érzékenysége Erdély mindennapjainak megfestésekor, megismerkedhetünk az erdélyi lélekkel, írók-költők portréját kapjuk, átélhetjük a néhány évre szóló visszacsatolás örömét, s mindeközben át meg átjár bennünket a tudat, hogy Erdély a mi szellemi őrségünk.