˝Marina Cvetajeva lírikusként is, prózaíróként is kedveli és kristálytisztára fogalmazza a legmerészebb ellenpontokat. Nem véletlenül választotta modelljéül a két Natalja Goncsarovát: Puskin feleségét és a század első felének híres festőnőjét, emigránstársát. Cvetajeva ugyanannak a kemény törvénynek veti alá prózáját is, mint verseit. Acélszerkezete, tömörsége, forrósága, a benne keringő magasfeszültség teszi emlékezetessé sorait. Ebben az írásában a két nőalak mesteri montázsa korrajz is, lélekrajz is egyszerre; műfaját kettős fénytörésében inkább versnek érezzük, mint prózának. Gogol megállapítása Puskinról, hogy ˝úgy tud bánni a nyelvvel, mint arab a lovával˝ - Cvetajevára is érvényes. Írásai alig bírják el a szenvedély feszítését, recsegnek-ropognak minden eresztékükben, látszólag szinte deformálódnak. A költői fegyelem azonban mindig megteremti az egyensúlyt. Az érzelmek viharos áradása a legmerészebb nyelven kifejezve, a költői tudatosság nemes veretű abroncsainak fegyelmében - körülbelül így jellemezhetnénk röviden Marina Cvetajeva valamennyi írását. (Rab Zsuzsa)˝