A száz évvel ezelőtt, 1912. június 6-án született Szabó Zoltánról angliai emigránsévei alatt számosan vélték úgy, hogy nem ír eleget. Míg például Cs. Szabó Lászlónak vagy Márai Sándornak sorra láttak napvilágot kötetei (nem beszélve a magyar Góngoraként évente sok kilométer szöveget ontó Határ Győzőről), neki Nyugaton harmincöt éven át, tehát még életében, nem jelent meg könyve. Színezte az elmarasztaló feltevést az is, hogy egy kiadói reklámröplapon meghirdették készülő regényét, Éjfélkor a pap nem misézett címmel, s ez végül nem készült el. Akkor derült ki, hogy milyen szorgalmas és kvalitásos író volt az emigráns Szabó Zoltán, amikor Czigány Lóránt és András Sándor hozzálátott az összegyűjtött művek kiadásának előkészítéséhez s ennek során az Angliában született anyag feldolgozásához is. A sorozat harmadik kötete, a Diaszpóranemzet (1999), már az 1970-es években írt, a magyarság témájával foglalkozó, javarészt kéziratból publikált tanulmányok gyűjteménye, a negyedik pedig, a Korszakváltás (2006), a magyar forradalmat és utóéletét elemző írásoké. A legújabban megjelent Nyugati vártán első része esszéket tartalmaz, a második része, több mint négyszáz oldalon, publicisztikát, recenziókat és jegyzeteket.