Magyar-német kétnyelvű kiadvány.
Ff. és színes illusztrációkkal.

A magyarországi késő barokk oltár- és falképfestészet legtöbbet foglalkoztatott képviselője. Valószínűleg Bécsben született. 1751-től 1758-ig vagy 1759-ig a bécsi képzőművészeti akadémián Paul Trogernél és Caspar Franz Sambachnál tanult. Tanulmányai befejezése után feltehetően Morvaországban dolgozott. 1760-ban Schrábl Tádénak, a csornai premontrei kolostor prépostjának meghívására Magyarországra érkezett, s végleg itt telepedett le. 1764-től haláláig Sopronban lakott. A Dunántúlon, elsősorban Sopron, Vas, Zala, Somogy és Baranya megyében tevékenykedett. Mivel több mint 150 helyen tudunk műveiről, valószínűleg számos segédet – köztük festőnek tanult fiait is – foglalkoztató műhelyt működtetett.

Pályája az 1780-as évektől teljesedik ki, amikor a felvilágosodás kihívására és a felvilágosodással szembeforduló magyar nemesi mozgalom hatására a magyar katolikus egyház vezetői monumentális történeti képek egész sorának elkészítésével bízzák meg. Templomi mennyezetképekkel, oltárképekkel és püspöki- és apáti fogadótermek táblaképeinek megfestésével. (A szentgotthárdi csata - -Szentgotthárd, cisztercita templom, 1784; A két mohácsi csata - Mohács, püspöki palota, 1787; Szigetvár eleste és visszavétele - Szigetvár, plébániatemplom, 1788; Szent István megalapítja a pannonhalmi apátságot - Szombathely, székesegyház 17791; Jelenetek a szentgotthárdi apátság történetéből - Szentgotthárd, apáti fogadóterem, 1794-95). Noha e történeti képek egyházi környezetben s egy hagyományos művész-megrendelő viszony keretében készültek, mégis friss, aktuális jelentést hordoztak s új tendenciák képviselői lettek. Ezekre a korszak világi közönsége is reagált, s Dorffmaister kései történeti képei a 19. századi történeti festészet előzményei és ihletői lettek.

további képek