1916-ban képzőművészek, írók, emigránsok és ellenzékiek gyűltek össze a zürichi Cabaret Voltaire-ben. Az első világháború árnyékában innen terjedt el a dadaizmus néven ismertté vált képzőművészeti és irodalmi stílusirányzat. A mozgalom, amely körülbelül 1923-ig tartott, a polgári élet- és művészetszemlélet ellen irányult; nem vette figyelembe a logikát, az erkölcsöt vagy konvenciókat. A dadaisták provokatív ellenművészetet akartak létrehozni, és elutasítottak minden esztétikai rendszert. Művészi kifejezőeszközük elsősorban a kollázs, a montázs és az assemblage lett; új szerkezetek kialakítására törekedtek - legyenek azok képek, szobrok vagy hangversek - úgy, hogy a lekülönbözőbb összefüggésekből önkényesen kiválasztott elemeket rakták egymás mellé.