Sorozat: A Világirodalom klasszikusai.
Előszó: Szentkuthy Miklós.

Jane Austen is vidéki papleány volt, mint a Bronte nővérek. A hampshire-i Steventonban született; szülővárosában, Bathban, Sothamptonban és Winchesterben élte eseménytelen életét; Winchesterben halt meg, itt is van eltemetve. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylag kicsiny életműnek legismertebb és sok kritikus szerint legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet (1796; megjelent 1813-ban).
Mint Austen többi regényét, ezt is emberismeret, fegyelmezett, klasszikus stílus, érett realizmus jellemzi. Nem emlegeti tételesen a történelem nagy mérföldköveit, de a maga korának és körének életéről telibe találó jellemrajzot - nem egy esetben gúnyrajzot - kapunk a fiatal írónő tollából. Regényei, nem úgy, mint közvetlen elődei, viszonylag rövidek, kerülik a kitérőket, célratörően ábrázolják többnyire két-két jellem párhuzamos fejlődését. A Büszkeség és balítélet-ben ez a két jellem: Elizabeth és Darcy, akik - ki-ki a maga módján - a címben jelzett tulajdonságok hordozói, hogy azoktól a regény végére kellőképpen megszabadulva, egymásra találjanak. Körülöttük pedig a sok-sok maradandó figura: a partivadász lányos anya, Mrs. Bennet, a szelíd Jane, a kétes jellemű Wickham, a ledér Lydia, a gőgös Lady Catherine, a jámbor Bingley, a problémái elől könyvtárába menekülő Mr. Bennet, és nem utolsósorban a világirodalom egyik legélesebben karikírozott figurája, az üresfejű, szolgalelkű Collins tiszteletes.