A 19. századdal beköszöntő modern kor sorsdöntő átalakulással járt a munka- és a lakóhely, valamint az állam és az individuum kapcsolatában. Ekkor alakult ki a modern városi élet ma is érvényes rendje. A történetírás eddig is sokat foglalkozott már a modern városfejlődés okaival és egyes gazdasági, társadalmi összetevőivel. Kevés figyelemben részesítette azonban azt a kérdést, hogy mi ment végbe az emberek fejében az urbanizáció hatására. Mit vett észre a kor embere a szűkebb környezetében, valamint a saját belső világában lezajló változásokból, és milyen fogalmat alkotott magának a nagyvárosi fejlődés nagyszabású folyamatáról? Kimerítő vizsgálatot kíván tehát, hogy miféle tapasztalatok kísérték, milyen élmények formálták a "nagy átalakulás" időszakát. Az Osztrák-Magyar Monarchia második metropolisza, Budapest kínálja magát e vizsgálat céljaira; kivételesen gyors és átütő erejű urbanizációja a történelmi tapasztalatok gazdag tárházát nyújtja e téren. A szerző levéltári és nyomtatott források, irodalmi szövegek, valamint képi dokumentumok megszólaltatásával igyekszik rekonstruálni és értelmezni a modernség valamikori életérzését és a nagyvárosi identitást megteremtő 19. század végi, 20. század eleji sajátosan budapesti mentalitást.