Cakó Ferenc rajzaival.

„– Bo-bo-bocsánat – hebegtem –, ön a szomszédom borza?
– Micsoda kérdés! Bóóórzasztó! Én nem a szomszédjáé vagyok, én vagyok a szomszédja. A magam borza vagyok. Nevem Szűcssebestyén.” Így ismerkedik meg a Fehérlófia utca 13-as bérház új lakója egy kurta lábú, sámlin üldögélő, szivarozó, csíkos állatkával. Annyi mindent beszélnek a borzokról, némelyek ellenszenvesnek, mogorvának, mások vidámnak, mókázónak tartják őket, de igazán biztosan senki nem tudja, a borzok életét sűrű homály fedi. Szerencsére Szűcssebestyén a barátságos fajtához tartozik, és sok mindent elmesél a bérház lakói és a borzok életéről. Borzunk kiterjedt levelezést folytat az Amerikában élő Bűzös Borzzal, jó barátja a zseniális esőcsináló: Azúrborz; s egyszer egy borongó lelkületű borzot is vendégül lát.
Akit érdekel a borzok élete, Békés Pál mulatságos meseregényéből mindent megtudhat róluk.