Kétéltűek a barlangban; Testvérem, Joáb; Börtönről álmodom mostanában; Izsakhár.

Sorozat: Életmű / 2.

Az ​itt közölt négy Gion-regény valóságábrázolási tétje szokatlanul nagy, szerzőjük nem várt az epikai távolság kialakulására, hanem a társadalmi-történelmi események melegében írta művét, amiben a történelem még képlékeny formájában jelenik meg, tulajdonképpen még nem lehet tudni, hogyan és mivé alakul majd az eseménysor. Gion megemeli a tapasztalt élményt, megteremti a maga és olvasója Macondóját, ami nem annyira mágikus, és kevésbé babonás, mint a latin-amerikaiaké vagy afrikaiaké, de ugyanolyan autentikus imaginatív-realitással jeleníti meg a valóságot, mint amazok. Az eredmény, amire jutnak, ugyanaz, csak témájuk más, eszközeik különböznek. Gion világa azonban a magyar olvasó világa is egyben.
Hőseit a konkrét történelmi idő és valós társadalmi történések éltetik, tényleges történelmi időt és társadalmi történéseket pedig a konkrét emberi cselekvések és sorsok ábrázolják. Gion regényhősei a „dúsított” realizmus műhelyében öltenek alakot, s többnyire olyan bájosan együgyű figurává válnak, mint a Börtönről álmodom mostanában elbeszélőjének a címfestőből a gesztenyelombok festőművészévé előlépett barátja által faragott, aranyfogú üzbég lányt ábrázoló kőszobor.