Kedveljük a Bruce Willis-es Armageddont, de valahol eddig is sejtettük, hogy azért egy macsó otrombaság. Így aztán meg sem lepődünk, mikor Hódosy, a szegedi egyetem Vizuális Kultúra Tanszékének oktatója levezeti, hogy a filmben a lázadó nő (emlékezhetünk, Liv Tyler) megregulázása együtt jár a lázadó természet (a Földet fenyegető aszteroida) megregulázásával, és hogy e párhuzam korántsem véletlen, hanem abból az ezer­éves ideológiai hagyományból ered, mely egymás tükörképeként kezeli a nőt és a természetet.

Noha Hódosy korábban inkább genderfókuszú és irodalomelméleti szövegeket írt, első könyvében a népszerű filmkultúra természetábrázolásának formáit, konvencióit vizsgálja. Módszere az ökokritika, vagyis a kritikai kultúrakutatásnak az ökológiával és a marxista rendszerkritikával, meg még a feminizmussal és a posztkoloniális elméletekkel is összefüggő tudományterülete, elemzési anyagába pedig az Armageddonon kívül bekerült az Avatar és az Alien, hovatovább ismertebb (Lars von Trier: Melankólia) és mifelénk kevesebbet emlegetett (Todd Haynes: Elkülönítve) művészfilmek is. Hódosy bemutatja az ökokritika legfontosabb elemzési irányait, és a magyar nyelvű szakirodalomból fájón hiányzó, angolszász ökológiai és kultúraelméleti alapművekkel lép párbeszédbe. Értelmez, kérdez, provokál és vitatkozik, olykor felvállaltan ügyeket képvisel. A Biomozi így lesz minden elméleti alaposságával együtt is szenvedélyes könyv.