Bálint Endre századunk egyik legtitokzatosabb művésze. A titok egyik magyarázata Bálint sokoldalúságában rejlik. Bálint festő és grafikus volt, de készített objekteket, fotómontázst, kollázst, monotípiát, írt verset, önéletrajzot. Ezt az eredeti és változatos életművet utoljára 1984-ben láthattuk a Műcsarnokban.

A mintegy 350 művet bemutató kiállításon nemcsak az ismert alkotásokkal, hanem eddig magángyűjteményekben rejtőzködő művekkel is találkozhat a közönség.
A következő nagyobb kiállítási egység középpontjában az 1950-es éveknek a szürrealista látásmód elmélyüléséről tanúskodó alkotásai, a sajátos Bálint-szótár - azaz a kompozícióiban rendre visszatérő képi formulák, alakzatok - kialakulását dokumentáló művek, a sárospataki és a zsennyei alkotóházban töltött időkhöz kapcsolódó munkák állnak.

A bemutatásra kerülő festmények, kollázsok, monotípiák, objektek között számos művet külföldi - főleg párizsi - gyűjteményekből hoztunk haza. Bálint művészi korszakait saját művei mellett magyar és külföldi kortársai (Vajda Lajos, Czóbel Béla, illetve Georges Braque, Marc Chagall, Pablo Picasso, Max Ernst) alkotásainak bemutatásával, dokumentumokkal, fotókkal, filmekkel, illetve alkotói miliőjével - párizsi padlásszobájával vagy híres, Rottenbiller utca 1. alatti lakásának leírásával - idézzük fel.

A kiállításhoz egy új, átfogó kutatásokon alapuló monográfia is készült, amelyben az olvasók eddig soha nem publikált dokumentumokkal, fotókkal, életrajzi adatokkal, emlékezésekkel és nem reprodukált művek sorával találkozhatnak.