"Elhúzódott a függöny, s a világ leghíresebb állatorvosa zavartan hunyorgott az ablakon beáramló napfényben. Nem hallottam, csak láttam, hogy azt mondja: "Jaj nekem, már megint!" (vagy valami hasonlót), aztán elõjött, hogy autogrammal, dedikációval bocsássa útjukra a rajongóit. Késõbb megtudtam, hogy mindig hajlandó fogadni az amerikai olvasókat, már csak azért is, mert elõször egy amerikai kiadónak jutott eszébe, hogy egy kötetben jelentesse meg két elsõ könyvét, és végül ez hozta meg Herriotnak a világhírt. Most is Amerikában kiadott dupla köteteket nyomtak az orra alá dedikálni; egy philadelphiai nõ elmondta, hogy angliai programjában mindössze a londoni Tower, a Buckingham-palota, Stratford és Herriot szerepelt; most már elégedetten tér haza a trófeáival. Amikor elmentek a látogatók, és az író betessékelt a rendelõbe, azt mondta: - Nem is hinné, hogy az amcsik jobban értik a könyveimet, mint a honfitársaim. Az utóbbiak csupán azt látják bennük, hogy szórakozatóan írok az állatok életének megmentésérõl, de az amerikai azt is értékeli, ami a tulajdonképpeni célom volt: bemutatni Yorkshire szépségeit és lakóit a világnak, a farmerek kemény életét, no meg az állatorvosokét is, amilyen még a penicillin feltalálása elõtt volt."
(James Herriot)