A goethei álarcok és a polgári irodalomtörténetírás merev és élettelen Goethe-maszkja mögött Goethe igazi emberi arcát akarja megmutatni új könyvében Szentkuthy Miklós. Nem a magányos óriás, az arisztokrata bölcs sablonos képét rajzolja meg, hanem a valóságost: a korát mélyen átélő alkotót. Ifjúsága, olaszországi utazása, Weimar: a három legfontosabb rétege a regénynek. A drámai és esszészerű fejezetek váltakozása során derül ki a lényeg: a híres goethei póz mögött, a weimari udvari élet anakronisztikus kicsinyességeiben, a haladó gondolkodót látjuk, akiben a kora legfontosabb természettudományos és társadalmi eszméi váltak tudatossá, egységessé. A regény a kor, az élet és a mű legfontosabb társadalmi, politikai, szellemi problémáit óhajtja feltárni. Első személyben íródott, az öreg Goethe mondja el háziorvosának vallomását, őszintén és hűségesen ragaszkodva az igazsághoz, élete szubjektíve legfontosabb eseményeiről.