Altorjai Sándor (1933-1979) festő, a Képzőművészeti Főiskolát diplomás gyógyszerészként végezte 1958-1963 között. Mesterei: Fenyő A. Endre, Fónyi Géza, Hincz Gyula, Barcsay Jenő. 1965-ben Szigligeten telepedett le, ahol a művészi alkotómunka mellett gazdálkodott. Tanulmányutat tett 1969-ben Párizsban. 1963-tól szerepelt műveivel kiállításokon. A hatvanas évek közepétől Szabó Ákos és Erdélyi Miklós hatására az avantgard művészet szemlélete és technikái felé fordult. 1971-ben, a Mednyánszky-teremben rendezett kiállításának megnyitóján Erdélyi Miklós olvasta fel Altorjai önironikus röpiratát, mely a Gyagyaizmus manifesztuma címet viselte. 1976-ban a Fiatal Művészek Klubjába tervezett kiállítását betiltották. 1990-ben a székesfehérvári múzeumban rendeztek műveiből kiállítást. Csoportos kiállításokon többször is szerepelt az Ernst Múzeumban. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában és a pécsi Janus Pannonius Múzeum modern képtárában.

Tanulmányok: Pataki Gábor: Altorjai Sándorról; Beke László: Altorjai Sándor életrajza; Szücs György: "Így jöttem" - Altorjai Sándor indulása; Kovalovszky Márta: Úgy izgulok - Altorjai és a szürnaturalizmus; Pataki Gábor: "Jajgatás: csupa zendülõ bilincsbõl" - Altorjai Sándor önarcképei; Andrási Gábor: A megnyert idõ; Dékei Krisztina: "Az örvényféreg társát megette" - Szövegtípusok Altorjai Sándor mûvészetében; Beke László: Megjegyzések Altorjai Sándor munkásságának értékeléséhez.

további képek