Vígh Éva legújabb kötete a XIII-XVII. századi olasz művelődés- és irodalomtörténet sajátos szempontú bemutatására vállalkozott húsz fejezetben. A középkor, a reneszánsz és a barokk kor legjelentősebb szerzői és műfajai esetében az állatok szimbolikus jelentésére és a zoomorf interpretáció szerepére összpontosított. Dante griffmadara, Petrarca főnixe, Boccaccio macskái, Ariosto hippogriffje vagy Machiavelli szamara mellett megismerkedhetünk a középkori és a reneszánsz bestiáriumokkal. Leonardo da Vinci állatoskönyve, amelynek teljes fordítását is olvashatjuk, ikonológiai magyarázatokkal vetíti előre a Cesare Ripa vagy Giulio Cesare Capaccio emblémáskönyvét jellemző állatszimbolikát. A Tasso költői világát benépesítő állatalakok értelmezése, az aesopusi hagyományt folytató reneszánszkori állatmese és Della Porta fiziognomikus-zoomorf világképe a barokk korba vezeti át az olvasót. E korszak udvarainak politikáját Tesauro állatmese-gyűjteményének politikai aforizmáin keresztül szemlélteti a kötet. A legnagyobb barokk költőnek, Giambattista Marinónak az állatok védelmében tartott akadémiai beszéde (szintén teljes fordításban) a mai olvasók számára is megfontolandó üzenetet közvetít.

Az egyes fejezetekhez tartozó mintegy 150 fekete-fehér és színes állatos illusztráció is a humanitas és az animalitas közötti morális átjárhatóságot érzékelteti.