(A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek XII. kötet 4. szám).

Felvágatlan példány. A borítólap a gerinc vonalán kb. 8 cm hosszan elengedett.

...


Plósz Pál (Pest, 1844. október 9. – Budapest, 1902. augusztus 15.) orvos, biokémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1880).  Plósz Lajos (1809-1886) szemészorvos fia, Plósz Sándor igazságügyminiszter és Plósz Béla állatorvos testvére.
Orvosi tanulmányait 1862-től a bécsi, majd a pesti egyetemen folytatta, ahol 1867-ben nyert orvosdoktori oklevelet. Ezután a Rókus Kórház különböző osztályain mint gyakornok, segéd- és alorvos működött. 1869–1872 között kinevezett gyakornok volt Wagner János tanár klinikáján, az 1869–1870-es tanévet azonban nem a klinikán, hanem Tübingenben töltötte, ahol főleg Felix Hoppe-Seyler laboratóriumában az élet- és kórvegytannal foglalkozott. 1871-ben az élet- és kórvegytanból magántanári képesítést szerzett, 1872-ben pedig a kolozsvári egyetem élet- és kórvegytan nyilvános rendkívüli tanárává nevezték ki. Mielőtt azonban tanszékét elfoglalta volna, még egy évet Heidelbergben, Kühne tanár intézetében töltött. 1873-ban kezdte meg előadásait a kolozsvári egyetemen. 1874 tavaszán a budapesti egyetem élet- és kórvegytan ny. rendkívüli tanára, 1882-ben pedig rendes tanára lett; az élet- és kórvegytani intézet igazgatója volt. Kutatóként elsősorban a fehérjék kémiája, a peptonok és a véralvadás kérdéseivel, ezen kívül borászattal is foglalkozott. A Magyar Tudományos Akadémia 1880. május 20-án választotta meg levelező tagjának. Az igazságügyi orvosi tanácsnak alapításától kezdve tagja volt.

Cikkei az Orvosi Hetilapban, az Akadémiai Értesítőben, a Természettudományi Közlönyben, a Klinikai Füzetekben, a Belgyógyászat Kézikönyvében és több német nyelvű szaklapban jelentek meg. Az Orvosi Archívumnak is munkatársa volt. A Magyar Tudományos Akadémián 1904. március 28-án Lengyel Béla tartott fölötte emlékbeszédet. /Wikipédia/

további képek