A huszadik századi világirodalom egyik legjelentősebb és legegyetemesebb művét Musil fél életén keresztül írta, mégis befejezetlen maradt. A mű befejezetlensége ráadásul jórészt a vállalkozás természetéből fakad, s e vállalkozás rendkívülisége rokonítja őt a század nagy újítóival, Prousttal, Joyce-szal, Kafkával, Gide-del.

A századelő Monarchiájának társadalmi panorámáját nyújtó, helyenként szatirikus, a múlt századi realizmus hagyományait az esszével egybeolvasztó műben egy új, sajátságos filozófia megteremtésének igénye munkál.

A regény jelképes cselekménye a körül forog, hogy egy eszme kerestetik, melynek fényében az osztrák császár uralkodásának hetvenedik évfordulóját méltóan meg lehetne ünnepelni. A mű enciklopédikus kultúrkritikát nyújt, és a relativitáselmélet, illetve a kvantumfizika irodalmi párjának tartják.