Kövesi István, a Budapesti Izraelita Hitközség Kóser Hússzékének üzletvezetője – helyieknek csak a Csanády utcai zsidó mészáros – nem ért rá presszózni. Hajnalban darabolt, reggel nyitott, délben mért, este standolt. Inkább műszak után áthívta a boltba a körúti bizományi becsüsét, hogy kikérje a véleményét: mibe érdemes fektetni. A sokat látott, hat általánost végzett mészáros csendben és módszeresen kezdte a gyűjtést. Nem a körúti BÁV keddi és pénteki friss árujára csapott le, hanem jól felkészülten, konkrét listával és vastag pénztárcával érkezett a MOM Csörsz utcai Művelődési Házába, készen a végsőkig kitartó licitre. Aztán híre ment, hozták a képeket a boltba, keresték őt más gyűjtők, ha megszorultak és volt eladó festmény. És ő is megfordult műtermekben, festők hagyatékából csemegézett értő szemmel és biztos ízléssel. Vajon miből tellett egy mészárosnak Kosztára, Mednyánszkyra és Aba-Novákra? Csalamádéból. A kóser húsbolt polcain sorakozó savanyúságok kuporgatott hasznából.