A kötetet a szerző rajzai díszítik.

Tandori 1988-ban A semmi kéz címmel a Celsiust és a Veszteséget trilógiává egészítő verseskönyvet harangozott be, amely soha nem jelent meg, és az 1989-es válogatott kötetben közölt részleteiből még a formájára se tudunk következtetni. (1996-ban kiadott verseskötete, A Semmi Kéz ugyanis új termést közöl, tehát nyilvánvalóan nem azonos az eredetileg e címen elgondolttal.)
A Semmi Kéz-versben mintha egy vak madár haldoklását olvasnánk négy versszakon keresztül, de ezt a baljóslatú, egyre növekvő feszültséget az utolsó két sor („s a másfél perc még sosem-volt csodája / jó ok lett neki egy tollászkodásra”) katartikus erővel oldja fel. A vers optimista kicsengése a korai átzuhanás-versek tragikumát ellenpontozza, és jól mutatja, hogy Tandori életszemlélete milyen irányba fejlődött az évek során.

A Semmi Kéz című kötet anyagát a Vagy majdnem az kötet óta írt költemények alkotják. Tartalmilag nagyon kompakt a versvilág tematikája: a saját grafikáival tagolt ciklusokban a költő szeretett lényeinek, madarainak agóniája és pusztulása, illetőleg Tandori évek óta tartó európai csavargásának, egy művész-clochard bolyongásainak, lóversenyek, szállók helyszíneit megelevenítő, nyers és ugyanakkor filozofikus élményei, gondolatai adják a versek tárgykörének alapjait. A jóval korábban és a közelmúltban kidolgozott változatos formavilág szólaltatja meg ezt sokféle regiszteren: nagyon klasszikus formájú, míves költemények, a beszéd darabosságát, döccenőit is formai komponenssé tevő "prózaversek", valamint - ahogyan egy cikluscím találóan mondja: Rongyszőnyegtoldalékok, vagyis olyan kisformák (dal, haíku stb.), amelyek a kései Arany János melankóliáját és a weöresi lírai "rongyszőnyegezését" egyaránt az emlékezetbe idézhetik.